Gerincbetegségekről és egészséges életmódról érthetően és olvasmányosan

Medical fitness blog

Medical fitness blog

És a rehabilitáció hol marad???

2019. október 02. - Feövenyessy Gerincközpont és Akadémia

Gyakran mesélik ismerősök – sportolók és „átlagemberek” egyaránt – hogy kificamodott a bokájuk/eltört a karjuk/részlegesen szakadt az Achilles-ín stb., begipszelték, fájdalomcsillapító/gyulladáscsökkentő gyógyszert kaptak és most pihentetniük kell a sérült testrészt. Ha rákérdezek, hogy valóban ennyiből áll-e a terápia, a válasz általában az, hogy „Igen. Miért, mi másra lenne még szükség?” Nos, egyetlen aprócska dologra, valódi, teljes értékű rehabilitációra.

shutterstock_243683539.jpg

A sérülések kezelésének hagyományos protokollja – fájdalomcsillapítás/gyulladáscsökkentés, pihentetés "és majd magától elmúlik" – réges-rég elavult. Ma már tudjuk, hogy a sérülések nagy részét rehabilitálni kell, ellenkező esetben maradandó szövetkárosodásokhoz vezethetnek. A fájdalomcsillapítás, a pihentetés és a gipszelés nem csak, hogy nem számít teljes értékű rehabilitációnak, de egyre több szakember vallja, hogy sok esetben jóval több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt (lásd bővebben EBBEN az írásomban).

Gyulladáscsökkentő gyógyszerek: A modern nemzetközi szakmai ajánlások egyre inkább afelé tendálnak, hogy sérülések esetében csak indokolt esetben használjunk gyulladáscsökkentő gyógyszereket és/vagy jegelést. Mindkettő hátráltathatja ugyanis a fiziológiás (értsd természetes) gyulladásos folyamatot, amelyre szükség van ahhoz, hogy a sérült testrész regenerálódjon. A gyulladás során történik meg a sérült szövetek lebontása és az új, „ép” szövet felépítése. Ha nem zajlódik le megfelelően, a szöveti regeneráció sem lesz teljes. Ugyanakkor természetesen nem eshetünk át a ló túloldalára sem. Ha a gyulladásos folyamat túlzottá válik (vagy a legkisebb esély is felmerül, hogy ez megtörténhet), feltétlenül szükség van a gyógyszeres beavatkozásra. A gyulladáscsökkentés azonban még ilyenkor is csupán tüneti kezelésnek számít, azaz semmiképp nem egyenlő a rehabilitációval.

Fájdalomcsillapító gyógyszerek: Kevesen szeretik megélni a fájdalmat, így botorság lenne megtiltani, hogy gyógyszerrel csökkentsük a kínt. A fájdalomcsillapítás azonban szintén tüneti kezelés. Nem gyógyít, csupán blokkolja a fájdalominger „tudatosulását”, ráadásul mellékhatásokkal járhat és komoly veszélyforrást is jelenthet. A fájdalom legfőbb szerepe az, hogy megakadályozza a mozdulatokat, amelyek károsak a sérült szövetekre nézve. Ha elnyomjuk, a vészcsengőt is kiiktatjuk, azaz semmi nem akadályoz meg bennünket abban, hogy túlterheljük a sérült testrészt.

Merev rögzítés (gipsz) és pihentetés: Az indokolatlanul hosszú pihentetés és a merev rögzítés (ami egyben kényszerpihentetést is jelent) kifejezetten káros, hisz a mozgáshiány az izmok sorvadásához, letapadások kialakulásához, izomegyensúly megbomlásokhoz és helytelen mozgásminták rögzüléséhez vezet. Bizonyos sérülések (pl. törések egy része) kezelésénél elengedhetetlen a gipsz, ugyanakkor húzódások, részleges szakadások, túlerőltetések esetében a modern ajánlások általában kerülik a merev rögzítést.

Miért van szükség a sérülést követően teljes értékű rehabilitációra?

Hogy könnyebben érthető legyen, nézzünk egy példát! Gyakori baleset a boka rándulása/ficama és az ezzel járó részleges szalagszakadás. Mi is történik ilyenkor? Első körben gyulladás alakul ki, amely szerencsére viszonylag hamar, általában néhány hét alatt lezajlik, s ezzel együtt a fájdalom is jelentősen csökken. Örömmel konstatáljuk tehát, hogy meggyógyultunk és visszatérünk addigi megszokott életünkhöz. A valóságban azonban szó sincs gyógyulásról! A bokaszalag a kötőszövet (fascia) egy fajtája. A fascia épp úgy viselkedik, mint egy gumiszalag. Ha túlnyújtják (rándulás), többé nem tér vissza eredeti hosszára, azaz lazává, lötyögőssé válik. A szalag túlnyúlásával a boka elveszti oldalsó támaszát, azaz instabil lesz. Ettől kezdve bármilyen apró terhelés (például egy rossz lépés, amely egy egészséges, stabil boka számára semmilyen problémát nem okoz) végzetes lehet, hisz a "lötyögős" szalagok nem stabilizálják megfelelően az ízületet. Nem véletlen, hogy – fájdalomcsillapítás és gipsz ide vagy oda – valódi, aktív rehabilitáció hiányában a ficam és a rándulás ettől kezdve rendszeressé válhat.

Mindez csupán egyetlen példa, épp így említhettem volna a térd, a váll, a könyök vagy akár a gerinc különféle sérüléseit, betegségeit, amelyek aktív terápia hiányában maradandó károsodásokhoz vezethetnek.

Ha a régi, hazánkban még sajnos sok helyütt érvényben lévő protokollnak megfelelően a terápia pusztán annyiból áll, hogy a fájdalmat/gyulladást csökkentjük és a sérült testrészt pihentetjük (vagy gipszben rögzítjük), kimarad a gyógyítás egy igen fontos része. Aktív terápia hiányában nem csak az izmok sorvadnak el, de a mozgásminták is torzulnak. A szöveti sérülés ugyanis többnyire azzal jár, hogy minden mozdulatunk megváltozik. Másképp, óvatosabban, bizonytalanabbul lépünk, nyúlunk valamiért, emeljük fel a karunkat/lábunkat, hogy kíméljük a sérült szövetet. A megváltozott mozgásminták sajnos általában nem rendeződnek maguktól. Nem véletlen, hogy egy-egy sérülést követően – rehabilitáció hiányában – még évekkel később is sántít a páciens és bizonyos mozdulatokra (esetleg időjárás változáskor) vissza-visszatér a fájdalom. A mozgásminták torzulása rendkívül káros, hisz a fiziológiástól eltérően terhelődnek a csontok, izmok, ízületek, s mindez hosszú távon izomegyensúly megbomlásokhoz és degeneratív, azaz kopásos folyamatok beindulásához vagy azok felgyorsulásához vezet. Így okozhat egy egyszerű csonttörés térdízületi porckopást, vagy egy teniszkönyök (az alkar feszítő izmainak túlerőltetése miatt kialakuló gyulladás) befagyott vállat.

shutterstock_575130040.jpg

Miről szól a rehabilitáció?

A rehabilitáció legfőbb célja tehát a gyógyulás folyamatának felgyorsítása, a maradandó szövetkárosodások elkerülése és az újrasérülés veszélyének radikális csökkentése. A rehabilitációs szakember (gyógytornász, mozgásterapeuta, rehabilitációs tréner) feladata a gyulladásos folyamatok (azaz a szöveti regeneráció) lezajlódásának megkönnyítése, az izomerő megőrzése és a mozgásminták tartós megváltozásának, torzulásának elkerülése, mindez inaktivitás helyett elsősorban a megfelelő, testre szabott mozgásprogram, esetleg – szigorúan csak kiegészítésképp – fizikoterápiás kezelések segítségével. Mindezeken felül arra is kiemelt figyelmet fordít, hogy az adott sérüléssel járó specifikus káros következményeket is kivédje, de legalábbis jelentősen csökkentse.

Mit értünk ez utóbbi alatt? Képzeletbeli bokasérült páciensünk esetében például a túlnyúlt szalagok többé nem képesek maradéktalanul ellátni a funkciójukat, azaz más módon kell biztosítani a boka stabilitását. A rehabilitáció egyik legfőbb célja tehát jócskán leegyszerűsítve az, hogy a boka körüli izomzat célzott, speciális erősítésével kompenzálja a kialakult instabilitást annak érdekében, hogy jelentősen csökkenjen az újrasérülés veszélye. Ha a rehabilitáció elmarad, a boka végleg elveszítheti stabilitását és nagy a valószínűsége annak, hogy hamarosan újra sérül. Mindezeken felül rehabilitáció hiányában a megváltozott mozgásminta a későbbiekben komoly térd és a csípőízületi panaszokat is okozhat.

A sérülések (legyen szó akár mindennapi, akár sportsérülésről) rehabilitációja tehát nem egyenlő sem az orvosi ellátással,  sem a fájdalomcsillapítással vagy a gyulladáscsökkentéssel. Szinte minden esetben aktív terápián alapul, amely nem csak személyre szabott, de egyben probléma-specifikus is. Egész más a boka, a térd vagy a vállsérülések terápiája, ahogy a szalagok, ízületi tokok, izmok vagy csontok károsodásának kezelési protokollja is különböző. A terápiát általában már közvetlenül a sérülés orvosi diagnózisának megszületését követően célszerű megkezdeni, és problémától függően néhány héttől akár néhány hónapig is eltarthat (szerencsére nagyrészt otthoni feladatokon alapul:))). Hogy megéri-e a fáradság? Nos, ha szeretnénk elkerülni a szinte bizonyosan bekövetkező rövid és hosszú távú negatív következményeket, feltétlenül. Ha tehát egy komolyabb sérülés esetében a kezelőorvos magától nem irányít bennünket rehabilitációs szakemberhez, a mi feladatunk az, hogy felkeressünk egy szakképzett gyógytornászt/mozgásterapeutát vagy rehabilitációs trénert.

Feövenyessy Krisztina
mozgásterapeuta, okl. rehabilitációs szakember (MSc)
a Balance Gerincközpont és Sportrehabilitációs Központ vezetője

A bejegyzés trackback címe:

https://gerincterapeuta.blog.hu/api/trackback/id/tr4815187242

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása