Gerincbetegségekről és egészséges életmódról érthetően és olvasmányosan

Medical fitness blog

Medical fitness blog

Káros-e a csontok ropogtatása?

2020. november 23. - Feövenyessy Gerincközpont és Akadémia

 kényszerű oktatási szünetben vállaltam, hogy hosszasan és részletesen megválaszolom azokat a kérdéseket, amelyek sokakat érinthetnek/érdekelhetnek. Egy hallgatónk tette fel a következő kérdést: „Mitől ropognak a csontok, és káros-e a ropogtatás?”

shutterstock_505052233.jpg

Bár a kérdező kifejezetten a gerinc ropogására/ropogtatására kérdezett rá, a gyakori roppanások, kattanások, a ropogtatásra való késztetés érzete szinte bármilyen ízületet - gerinc, térd, csípő, ujjak stb. - érinthet. Elöljáróban hangsúlyoznám, hogy, bár tengernyi kutatás foglalkozik a témával, általánosan elfogadott tudományos bizonyíték egyelőre nincs sem a ropogás, mint jelenség okára, sem arra, hogy káros-e vagy sem, sőt, még arra sincs, hogy milyen tényezők vezethetnek a különféle jellegzetes hangeffektusok kialakulásához. Ebből következően mindaz, amit a továbbiakban leírok, voltaképp (szakmai) magánvéleménynek számít.

A tengernyi teória közül számomra az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy a rendszeres (tehát nem az egyszer-egyszer előforduló) ropogás/kattogás általában (és nem minden esetben) a kisebb-nagyobb mértékű lokális vagy globális hipermobilitás, és az ezzel járó ízületi instabilitás jele. Hogy mit is jelent mindez a gyakorlatban?

Az ízületeinkben ízesülő csontokat szalagok és ízületi tokok (kötőszöveti, azaz fasciális elemek) kötik egymáshoz, azaz stabilizálják.

shutterstock_498643837.jpg

a csípőízület szalagjai

A szalagok és ízületi tokok (azaz az ún. passzív stabilizátorok) fiziológiásan 1) rendkívül erősek, hogy kellőképp összekapcsolják a két csontot, 2) de egyben rugalmasak is, hogy engedjék a mozgásokat. Ha ezek a fasciális elemek nem képesek kellő hatékonysággal stabilizálni az ízületet, akkor ízületi instabilitásról beszélünk. Az ízület instabillá válásához két fő ok vezethet, a passzív stabilizátorok gyengülése, és/vagy az ízesülő csontok közti távolság csökkenése.

  • Passzív stabilizátorok gyengülése: A passzív stabilizátorok (a már említett szalagok és ízületi tokok) struktúrája lehet eredendően, azaz veleszületetten gyenge (alkati hipermobilitás), de meggyengülhet a különféle rossz terhelések hatására is (szerzett hipermobilitás). A szerzett hipermobilitás oka lehet pl. a túlzásba vitt nyújtás (klasszikus példa a balett, a művészi torna, vagy az eszetlenül végzett jóga), de egy trauma is okozhatja a kötőszövet túlnyúlását (pl. ficam, húzódás). Fontos tudni, hogy a kötőszövet rugalmas ugyan, de ha egyszer túlnyúlik, többé nem nyeri vissza az eredeti hosszát és rugalmasságát, olyanná válik, mint a gumiszalag, amit túlhúztunk. Elvékonyodik és rugalmatlanná, merevvé válik. Ilyenkor a szalagok, ízületi tokok önmagukban többé nem képesek megfelelően stabilizálni az ízesülő csontokat, tehát „holtjáték” alakulhat ki a csontok közt, lötyögőssé válhat az ízület, ettől pedig valószínűleg mikro-elmozdulások jöhetnek létre az ízesülő csontok között.

 

A passzív stabilizátorok gyengülése esetén a rehabilitáció elsődleges célja az aktív stabilizátorok (izmok) célzott megerősítése annak érdekében, hogy amennyire lehetséges, átvegyék a gyengült passzív stabilizátorok feladatait is. Az adekvát rehabilitáció tehát AKTÍV, mozgáson, mozgásterápián alapul.
  • Az ízesülő csontok közötti távolság csökkenése: Az egymással ízesülő csontok fejét porc borítja, de vannak olyan ízületeink, ahol porckorong található a csontok között (pl. a csigolyák közti porckorongok, vagy a térdízületnél a gyűrűporc, azaz a meniscus). Ha a különféle káros terhelések/túlterhelések hatására erőteljes kopás indul be az ízületi porcokban/porckorongokban, a porckopástól mintegy elvékonyodik a csontok feje, vagy csökken a porckorong magassága, így az ízesülő csontok közelebb kerülnek egymáshoz. A csontok egymáshoz való közeledése miatt végül "lötyögőssé" válnak az azokat stabilizáló szalagok és ízületi tokok. Ilyenkor tehát nem a szalagok, tokok struktúrája gyengül, nem is nyúlnak meg, egyszerűen annyi történik, hogy az általuk összekötött csontok kerülnek a kopás miatt közelebb egymáshoz, és ettől ugyanúgy instabillá válik az ízület, mintha a passzív stabilizátorok gyengültek volna meg. Hogy a gerinc esetében milyen káros terhelések vezethetnek a porckorongok ellapulásához, arról ebben az írásomban beszéltem részletesen. Hogy a térd esetében mi vezet a porckopás kialakulásához, arról pedig ebben a videóban mesélek még részletesebben. A képlet egyébként végtelenül egyszerű: ha túlterhelünk egy ízületet, legyen az a gerincünk, a vállunk, a térdünk vagy a csípőnk, beindulnak a degeneratív folyamatok, azaz a porc/porckorong kopása, ez pedig törvényszerűen vezet valamilyen szintű instabilitáshoz.
Ha a degeneratív folyamatok vezetnek az ízület instabilitásához, szintén AKTÍV, tehát mozgásterápián alapuló rehabilitációra van szükség. Ilyenkor az a cél, hogy megtaláljuk és megszüntessük, vagy semlegesítsük a kiváltó okot, azaz azt a káros terhelést, amely az ízület túlterhelődéséhez vezet. Ha ez a lépés kimarad a terápiából, a háttérben tovább súlyosbodnak a degeneratív folyamatok.

A kettő közül bármelyik is legyen az ízület instabillá válásának oka, az eredmény ugyanaz: a csontok nem fiziológiásan is elmozdulhatnak egymáshoz képest, magyarul képesek „kimozdulni” a helyükről. Ne gondolj óriási, centiméterekben mérhető mozgásokra, csupán milliméternyi, vagy még annál is kisebb, ún. mikro-mozgásokról van szó! Ilyenkor sokaknak jóleső érzés roppantani egyet a derekukon/ujjukon/vállukon stb., a hirtelen, megfelelő irányú mozdulattól ugyanis vélhetően mintegy „visszacsusszannak” a csontok a helyükre, ami jóleső érzéssel jár (hangsúlyozom, általánosan elfogadott bizonyítékok hiányában ez is pusztán teória). Vélhetően ezen a mechanizmuson is alapul egyébként a manuálterápia (osteopathia) és a csontkovácsolás is, bár távol álljon tőlem, hogy összemossam a kettőt:)

A gond csak az, hogy hiába szuszakoljuk vissza a csontot a helyére! Ha az ízület instabil, előbb-utóbb (inkább előbb, mint utóbb) újra kimozdul onnan, nem véletlen, hogy sokan heti rendszerességgel járnak csontkovácshoz. Bármennyire is szomorú, az ízületi instabilitást önmagában semmilyen manuális kezelés nem  képes megoldani. Hogy mi (lenne) a valódi megoldás? Az, ha a tünetek (kimozdulás) kezelése mellett az okon, azaz az ízületi instabilitáson (is) aktívan dolgoznánk (lásd a fenti két keretes részt!).

De vajon miért ropog az instabil ízület? Nos, ebben a kérdésben a tudományos világ még szintén nem jutott konszenzusra. A legelterjedtebb teória szerint a roppanó hangot picinyke gázbuborékok kipukkadása okozza (1). Az ízületi manipuláció (ripi-ropi) során ugyanis eltávolítjuk egymástól az ízesülő csontokat, így a zárt ízületi tokon belül a nyomásviszonyok megváltoznak, és az elmélet szerint ettől kis gázbuborékok (karbon-dioxid, oxigén és nitrogén) szabadulnak fel.

Végül az utolsó kérdés: mennyire káros a csontropi? Nos, ebben a témakörben - nem meglepő - szintén meglehetősen különböznek a vélemények. Jómagam is olvastam a kutatást (2), sőt, láttam is azt az 1-2 évvel ezelőtt a FB-on keringő videót, amelyben annak bizonyítására, hogy az ujjak ropogtatása nem okoz osteoarthritist, egy szakember több évtizeden keresztül ropogtatta a saját ujjait az egyik kezén, míg a másik oldali ujjakat nem bántotta. Néhány évtized elteltével megvizsgálta mindkét kezét, és azt nyilatkozta, hogy semmi különbség nincs a két keze közt, magyarul nem betegebb/fájdalmasabb a ropogtatott keze, mint a másik. Ezt az eredményt egyébként egy másik kutatás (3) is alátámasztja, amelyben 28 idős ember ujjait megvizsgálva arra az eredményre jutottak a kutatók, hogy az osteoarthritis (ízületi gyulladás) előfordulásának esélyét nem növeli az ujjak ropogtatása. Ugyanakkor egy harmadik kutatás (4) azt mutatta, hogy az ujjropogtatók közt jóval nagyobb arányban fordul elő ödéma, valamint a szorítóerejük is szignifikánsan gyengébb, így a szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy a rendszeres ropogtatás a kéz gyengüléséhez, funkcióromlásához vezethet. Jómagam abba a táborba tartozom, amelynek tagjai szerint ha nem is okoz osteoarthritist, a ropogtatás, azaz inkább úgy fogalmaznék, hogy a rendszeresen végzett ízületi manipuláció káros lehet. Két indokot is említenék:

  • Manipuláció során széthúzzuk az ízületet, eltávolítjuk egymástól az ízesülő csontokat, ezáltal stressz alá helyezzük (azaz jól meghúzzuk) az ízületi tokokat/szalagokat. Nem hinném, hogy egy-egy ujjropi ártana bárkinek is, sőt, egy indokolt, szakszerű manipuláció adott esetben igen sokat tud segíteni, legyen szó akár derék, akár csípő fájdalomról. DE!!!! Ha valaki egy életen át hobbi-szerűen jár wellness-csontkovácsolásra, nos, a sok-sok trakció, feszegetés akár még tovább lazíthatja az amúgy is gyengült szalagokat, ízületi tokokat, azaz – ördögi körként – egyre inkább instabillá válhat az ízület (5). Fentiekről bővebben ebben a cikkemben írtam.
  • De még az előzőnél is károsabbnak tartom a következőket: egy derékfájós ember számára a rendszeres, wellness-jellegű csontropogtatás rendkívül kényelmes (a páciensnek egy fűszálat sem kell keresztbe tennie), ráadásul – egyébként hamisan – azt az érzetet kelti benne, hogy a kezeléstől meggyógyult, hisz már nem fáj annyira a dereka. S ha egy hét múlva visszatér a fájdalom (márpedig jellemzően visszatér, hisz - ahogy fentebb említettem - hiába szuszakoljuk vissza a csontokat a helyükre, ha nincs, ami ott tartsa őket), ahelyett, hogy elgondolkozna az okokon, kényelmesebb visszamenni a csontkovácshoz, hogy ismét "tegye a helyükre" a csontokat.
Gyakran eszembe jut az autós hasonlat. Ha az autónkból folyik az olaj, eszünkbe sem jut, hogy a „tüneti kezelést” válasszuk, azaz hetente újra töltsük az elfolyt olajat. Ehelyett inkább elvisszük egy autószerelőhöz, aki kideríti, mitől folyik az olaj, és megszereli az autót.  Vajon saját magunkkal, a saját testünkkel kapcsolatban miért nem így gondolkozunk?

A gerinc gyakori "kiropogtatása" az olaj újra töltéséhez hasonlóan csupán tüneti kezelés, amely hamis illúziókba („meggyógyultam”) ringatja a pácienst, emiatt elmarad a valódi, oki kezelés, amely - az autó megszereléséhez hasonlóan - a kiváltó ok, azaz a myofasciális (izom-kötőszövet egysége) egyensúly megbomlásához vezető túlterhelés megszüntetése/kompenzálása.

Visszatérve a kiinduló kérdésre: akár káros tehát a csontok ropogása/ropogtatása, akár nem, a wellness-szerű, rendszeres csontropogtatást jó szívvel senkinek sem ajánlom, ha pedig a ropogással egyidejűleg más panaszok (pl. derékfájdalom, mozgásbeszűkülés) is jelentkeznek, mindenképp adekvát terápiára van szükség. Ilyen esetben érdemes felkeresni egy képzett, naprakész, modern szemléletű, mozgásszervi panaszokkal, betegségekkel foglalkozó szakembert (mozgásterapeuta, gyógytornász, sportrehabilitációs tréner), aki egy komplex mozgásszervi állapotfelmérést és hosszas, részletes, a páciens számára érthető tájékoztatást követően javaslatot tesz a szintén komplex terápiára, amelynek része lehet a kisebb-nagyobb életmódváltás (a túlterheléshez vezető tényező kiiktatása vagy semlegesítése), a mozgás/mozgásterápia, sőt, akár a fasciális szemléletű manuálterápia (azaz az okos, adekvát, célzott lágyrész kezelés, vagy akár csont ripi-ropi) is. Akár a fasciális szövetek gyengülése, akár a túlterhelésből adódó degeneratív folyamatok (porckopás) okozzák a panaszt, mindkettőre létezik hosszú távon is hatékony terápia, mindennapos, célzott és személyre szabott testmozgásnak hívják:))

Feövenyessy Krisztina
a Balance Gerincközpont és a Balance Medical Fitness Akadémia vezetője

 

1Suja VC, Barakat AI. A Mathematical Model for the Sounds Produced by Knuckle Cracking. Scientific Reports. 29. March 2018
2
Unger DL. Does knuckle cracking lead to arthritis of the fingers? Arthritis Rheum.1998 May;41(5):949-50.
3
Swezey RL, Swezey SE. The consequences of Habitual Knuckle Cracking. West J Med. 1975 May; 122(5): 377–379

4Castellanos J, Axelrod D. Effect of habitual knuckle cracking on hand function. Ann Rheum Dis. 1990 May; 49(5): 308–309.
5
 Mudge F et al. The Effect of Talocrural Joint Manipulation on Range of Motion at the Ankle. Journal of Manipulative and Physiological Therapeutics. 25 (6): 384–390

A bejegyzés trackback címe:

https://gerincterapeuta.blog.hu/api/trackback/id/tr1816296164

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll · https://hatodiklenin.blog.hu/ 2020.11.23. 20:19:41

Nem is tudom. A csontok ropogtatása biztosan káros. Az ízületeké talán nem. Látom anatómia szakértővel állunk szembe. :-))

Balance Gerincközpont 2020.11.23. 21:01:11

Köszönöm az építő szándékú, egy csöppet sem sértő és személyeskedő hozzászólást, bár nagyon úgy tűnik, Ön a címnél nem jutott tovább az olvasással. A roppanó hang - ahogy részletesen leírtam - az ízületekből származik, és azért bátorkodtam a "csont ropogtatás" szóösszetételt használni a címben, mert a köznyelvben így jellemzik azt a hangeffektust, amely az ízületi manipuláció során hallható. Ha azt a címet adtam volna a bejegyzésnek, hogy "Káros-e az ízületi manipuláció?", az olvasók 99%-ának nagy valószínűséggel halvány fogalma sem lett volna arról, hogy miről szól az írás. Felvetésére válaszolva, bármilyen furcsán is hangzik, értek valamelyest az anatómiához, sőt, több mint 6 éve tanítom is. Megköszönném továbbá, ha nem rabolná az időmet ehhez hasonló öncélú és - bocsásson meg, de ez az igazság - ostoba nyilvános sértegetéssel! Üdvözlettel, Feövenyessy Krisztina

Dan da Man 2020.11.23. 22:19:25

Kedves Krisztina!

Azt a mondást hallotta-e már, hogy a trollt nem szabad etetni? Tehát bár nincs neki igaza, az, hogy sikerült az idejét rabolnia (azaz Ön válaszolt) csak és kizárólag az Ön hibája. Ha az egoját félretenné, akkor ilyen megjegyzéseken egyszerűen átsiklana, hiszen mit számít egy névtelen kommentelő tartalmatlan okoskodása? Ehelyett Ön érdemben és hosszan válaszolt...
A kibertér kegyetlen hely, farkastörvényekkel. Ismerje meg a szabályait és tegye félre a személyes érzelmeit.

Minden jót!

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll · https://hatodiklenin.blog.hu/ 2020.11.24. 09:38:23

@Balance Gerincközpont: Ha az lenne a a cím hogy "Káros-e az ízületek ropogtatása?" akkor ez sort sem írtam volna és még értenék is az emberek. Ujjak ropogtatása, nyak ropogtatása, ízületek ropogtatása ezt már hallottam, a csontok ropogtatását még soha. Ja, nem. A kerékbetörésnél írják.

@Dan da Man: "hiszen mit számít egy névtelen kommentelő tartalmatlan okoskodása? " - Itt van jó példának a tiéd, mert névtelen vagy, nem írtál semmi lényegeset, én viszont egy hibás címet tettem szóvá. Egy dolog igaz, troll vagyok. És élvezem. :-))

Irbisz 2020.11.24. 09:42:30

Más ok erre a kattogásra nem lehet? Illetve magától célzott terápia nélkül hogy múlhat el?
Ugyanis az ujjaim már 10-14 éves korom körül is ropogtak, amikor túl nem lehettek terhelve, az egyik bokám pedig középiskola alatt ropogott rendszeresen már attól, ha lábujjhegyre álltam.
Ezek sose voltak kezelve, és az ujjam biztos ropog ha kiropogtatom, de a bokám pl. nem. Mozogni ugyan mozogtam eleget, de nem célzottan, az ujjropogás ellen pl. el sem tudom képzelni mit lehetne tenni.

Feövenyessy Gerincközpont és Akadémia · http://feovenyessygerinckozpont.hu/ 2020.11.24. 09:56:07

Kedves Irbisz! Magától nem múlhat el:))) De ha csupán annyi a probléma, hogy ropognak az ujjai, nos, ezzel nincs különösebb teendő, alapvetően ártalmatlan jelenség. Kicsit lazábbak a szalagok, ízületi tokok. A gond inkább akkor van, ha a teherviselő ízületek (gerinc, csípő, térd) ropognak, és a ropogás mellett más panaszok fájdalom, mozgáskorlátozottság) is jelentkeznek. ILyenkor szükséges a célzott terápia. A bokája pedig vélhetően azért nem ropog már, mert a sportolástól megerősödtek a környező izmok.

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2020.11.24. 16:48:21

"Ehelyett inkább elvisszük egy autószerelőhöz, aki kideríti, mitől folyik az olaj, és megszereli az autót. Vajon saját magunkkal, a saját testünkkel kapcsolatban miért nem így gondolkozunk?"

Hasonló kérdést vagy intelmet a mindenféle időszaki szűrővizsgálatról is hallani szoktunk. Viszont még a fiatalabbak is valószínűleg bármikor tudnának mondani néhány rájuk jellemző, "gyanús" testi tünetet, apró fájdalmakat, bőrelváltozást, csontkinövést, roppanást, viszketést, emésztőrendszeri vagy idegrendszeri jelenséget, alvási problémát, almalmankénti étvágytalanságot, szapora szívdobogást, akármit. De ezek közül vajon miket kellene komolyan venni, vizsgálatra és kezelésre szoruló jelként fogadni? Ha mindig minden efféle apró dolog miatt az orvosokhoz megyünk, kockáztatjuk az orvosok türelmetlenségét, ami kellemetlen érzés. Azt is sokat halljuk a hírek között, hogy zsúfoltak a rendelők, túlterheltek az orvosok, de persze azért még évente járjuk el ilyen meg olyan szűrővizsgálatra. És ha rászánom magamat, és a háziorvosnak bejelentem, hogy nyikorog a bal csuklóm, és tegyük fel, hogy ezt ő nem hárítja el egy fáradt pillantással és beutal egy nyikorgásvizsgálatra három hónap múlva délelőtt fél tizenegykor, akkor szépen kiveszek egy szabadnapot, elmegyek, de a csuklóm akkor már nem nyikorog, mert egy hónapja valamiért elmúlt. Lehet, hogy fél év múlva újra kezdi, de lehet, hogy sosem. Tünet híján viszont az orvos csak a vállát vonogatja, vagy finoman elküld. Összetett probléma ez.

Azt tudjuk, hogy az autóból nem szabad folynia az olajnak. Ha mégis folyik, akkor tönkre fog menni, és balesetet okozok, amelyben megsérülhet az autó, én vagy valami más is. Ha nyikorog a bal csuklóm, az nem fenyeget katasztrófával, kis nyikorgás még nem a világ, kis fájdalmat el lehet mulasztani a reklámok tetemes részében ajánlott mindenféle csillapítókkal, és majd ha már rosszabbodik, akkor talán rászánom magam az orvosi procedúrára.

Az orvos, ha már tudja, hogy mi a probléma, könnyen mondhatja, hogy ha a beteg előbb jelentkezik, megelőzhető lett volna egy károsodás. De amíg nem tudja, mi a probléma, addig az orvos is gyakran tanácstalan. Meg lehet őket érteni, de az orvosnak is meg kell értenie a rendszer nehézkességeit.
süti beállítások módosítása