A jógával kapcsolatos – igencsak szerteágazó – szak- és egyéb irodalmat, az egymásnak gyakran gyökeresen ellentmondó véleményeket olvasgatva joggal merülhet fel a kérdés: vajon hasznos, vagy lehet ártalmas is a jóga gyakorlása a XXI. századi európai ember (és gerince) számára? Nos, elöljáróban szeretném leszögezni: jelen írásnak nem célja sem az állásfoglalás, sem a kinyilatkoztatás. Elsősorban azért nem, mert a kérdés roppant összetett, így egy-egy vitás esetben gyakran mindkét félnek, támadónak és támogatónak egyaránt igaza van a maga módján. Célom csupán annyi, hogy jógaoktatóként és mozgásterapeutaként – tehát a jógás és az egészségügyi oldalt egy személyben képviselve – rávilágítsak néhány gyakori és komoly hibára, és segítséget nyújtsak ezek kiküszöböléséhez. Ha ugyanis megfelelően gyakoroljuk, a jóga segítségével megőrizhetjük, vagy visszaállíthatjuk testi-lelki harmóniánkat, egészségünket. A hangsúly azonban – amint az élet minden területén – itt is a „megfelelően” szócskán van.

Egyik legkedvesebb anekdotám egy öreg székely bácsiról szól, aki az állatkertben a zsiráf láttán megcsóválja a fejét és csak annyit mond: „Márpedig ilyen állat nincs!”. Nos, hasonló reakciót – „Ilyen betegség nem is létezik!” – vált ki betegeimből, amikor közlöm velük, hogy az őket kínzó krónikus nyakmerevség és fejfájás oka egy alattomos kór, az ún. SMS nyak.

A napjainkban népbetegségnek számító állandósult, vagy rendszeresen jelentkező nyakfájdalom, nyakmerevség néhány évtizeddel ezelőtt szinte ismeretlen jelenség volt. Amíg megfelelő helyen, azaz a gerincünk tetején „hordtuk” a fejünket és nyakunk folyamatos mozgásban volt, gyakorlatilag panaszmentesen éltük életünket. A mobiltelefonok és a számítógép megjelenésével, a 8 órás irodai ülőmunkával és a további jó néhány órás, internet vagy a facebook fölötti otthoni görnyedéssel azonban sikerült elérnünk, hogy a XXI. században nagyítóval keresve sem igen találhatunk egészséges gerincű embert.  

A kinesio-tape-et – dr. Kenzo Kase japán orvos remek találmányát – a mai napig misztérium övezi.  Sokan szemfényvesztésnek tartják, mások ódákat zengenek áldásos hatásáról. Jómagam sokáig a szkeptikusok táborába tartoztam, racionálisan gondolkozó elmeként el sem tudtam képzelni, hogy egy egyszerű pamutszalag hogyan képes elősegíteni a mozgásszervi betegségekből való kigyógyulást. Ugyanakkor hiszek abban, hogy véleményt csak arról illik formálni, amit magunk is kipróbáltunk, így néhány évvel ezelőtt elvégeztem egy taping tanfolyamot, majd a kezelések során alkalmazni kezdtem a szalagot.  Ma már szinte minden betegem színes ragasztásokkal távozik a rendelőmből, sőt, szakembereket is oktatok a tape használatára. Pár éves tapasztalattal a hátam mögött tehát joggal jelenthetem ki: a kinesiology-tape ugyan korántsem csodaszer, ám mozgásszervi problémák esetén kiegészítő terápiaként egyedülállóan hatékony. Hatását szinte azonnal megérzi a beteg, a szalagoknak köszönhetően a fájdalom csökken, a gyógyulás pedig jelentősen felgyorsulhat.

Az olimpiákon ma már szinte alig látni sportolót, aki ne viselne színes szalagokat a testén

Gyakran halljuk, hogy a mozgásszervi betegségek megelőzésében és kezelésében kiemelten fontos az egészséges életmód - azaz a megfelelő testmozgás és a helyes táplálkozás - szerepe. Egy átlagember számára ugyanakkor ez az információ önmagában igencsak kevés. Rendkívül nehéz ugyanis eligazodni az innen-onnan összeszedegetett, egymásnak gyakran gyökeresen ellentmondó vélemények és tanácsok közt, illetve a morzsákból összeállítani egy olyan életforma alapjait, amely valóban segít megelőzni a gerincproblémák kialakulását, ráadásul meg is valósítható a mindennapokban. Praktikus, gyakorlati segítségként következzék hát néhány tanács az élet legfőbb területeiről, amelyeket megfogadva Ön is elmondhatja, hogy mindent megtesz a megelőzés illetve a gyógyulás érdekében.

Számos gerincbetegség jellemzően gyermek- illetve serdülőkorban alakul ki, és időben megkezdett terápia nélkül igen komoly problémákhoz vezethet. Az iskolai szűrővizsgálatokon sajnos gyakran nem fedezik fel a problémát, vagy azért, mert alig láthatóak a jelei, vagy azért, mert sokszor jóval kevesebb idő jut egy-egy gyermekre, mint amennyi szükséges lenne. Hatalmas felelősség hárul tehát a szülőkre, hisz mind a megelőzés, mind a hatékony kezelés szempontjából kulcsfontosságú, hogy az első jeleket időben észleljék. Nézzük meg, melyek a leggyakoribb, jellemzően gyermekkorban kialakuló gerincproblémák, hogyan ismerhetjük fel ezeket, és mit tehetünk, hogy megelőzzük kialakulásukat!

Nem hiszem, hogy létezik terület, ahol ne a hitelesség számítana az egyik legfőbb erénynek, ugyanakkor talán sehol nincs olyan óriási jelentősége, mint az egészségügy terén. Az, hogy meggyógyul-e a beteg vagy sem, nem csupán a diagnózis helyességén és az orvos, nővér, terapeuta vagy masszőr szakmai tudásán, de személyiségén is erősen múlik.

Ma már a legtöbb ember tisztában van azzal, hogy a mindennapos mozgás elengedhetetlenül szükséges az egészség megőrzéséhez. De vajon mi a helyzet azokkal, akik valamilyen gerincproblémával küzdenek? Hasznos-e vagy inkább ártalmas számukra a sportolás? Milyen mozgásformát érdemes választaniuk és egyáltalán, hogyan fogjanak hozzá?

Ki ne találkozott volna a jelenséggel, hogy egy valós fájdalmat az orvos – más magyarázatot nem találván rá – pszichoszomatikus betegség tüneteként értelmez? És vajon létezik-e olyan beteg, aki kétkedés nélkül fogadja el e diagnózist? Szinte mindnyájan hajlamosak vagyunk bagatellizálni a pszichés problémákat, magunk sem hisszük, hogy valós, kézzelfogható tüneteink mögött állhat pusztán a lélek elakadása. Előrebocsájtom, mozgásterapeutaként nem szívesen merészkedem a pszichológusok felségterületére, mégis kénytelen vagyok érintőlegesen foglalkozni a testi bajok mögött meghúzódó lelki vonatkozásokkal is. Ha másért nem, hát azért, mert – bármily furcsán is hangzik – a mozgásszervi problémák jelentős része bizony valóban pszichés eredetű.