A természet úgy alakította az emberi testet, hogy csakis akkor lehet egészséges, ha rendszeresen, harmonikusan és változatosan terhelődik minden egyes porcikája. A XXI. századi ember azonban vitathatatlanul jóval többet használja a kezét, mint bármely más testrészét (gondoljunk csak az irodai munkára /egerezés/, a fodrászokra, kozmetikusokra, masszőrökre, varrónőkre, zenészekre, kertészekre és még sorolhatnám a végtelenségig), nem véletlen, hogy oly sokan szenvednek kézbetegségekben. Hogyan vezet a kéz túlterhelése krónikus gyulladásokhoz és fájdalomhoz?
Az állandóan ismétlődő mozdulatok idővel kimerítik az izmokat. A túlterhelt izmok és kötőszövetek (inak, ízületi tokok, szalagok stb.) krónikusan feszessé és kötötté válnak. A szöveti feszesség már önmagában is panaszokat okoz (merevségérzetet, kellemetlenséget, fájdalmat), és ha nem teszünk ellene, a probléma törvényszerűen súlyosbodik. Az egyre inkább húrszerűvé váló feszes izmok és inak ugyanis folyamatos tépő, húzó hatást gyakorolnak azokra a csontokra (jobban mondva a csontot beborító csonthártyára), ahonnan erednek, illetve dörzsölik, irritálják azon csontokat, amelyek felett áthaladnak. Jellemzően ugyanaz a mechanizmus játszódik tehát le a kezet érintő leggyakoribb degeneratív elváltozások esetében, a különbség pusztán annyi, hogy a terheléstől függően a probléma más-más területet érint.
- A teniszkönyök az alkaron lévő, a kézfejet hátrafeszítő izmok túlerőltetéséből adódó megbetegedés. Jellemzően azok körében gyakori – irodai munkát végzők (egerezők), masszőrök, zongoristák, biciklisták, teniszezők, ping-pongozók stb. – akik munkájuk/hobbijuk kapcsán rendszeresen hátrafeszítgetik kézfejüket. A túlterhelt izmok először krónikusan feszessé, érzékennyé válnak és rövidülnek, majd a rövidülő izmok mintegy „megtépik” eredési pontjukat, a könyök külső dudorát, ahol krónikus csonthártyagyulladás alakul ki.
- A golfkönyök esetében az előzőhöz kísértetiesen hasonló jelenség játszódik le, ezúttal azonban az alkar ellentétes oldalán lévő, a kézfejet lefelé hajlító izmok terhelődnek túl. Igen gyakori a gitárosoknál, zongoristáknál, masszőröknél, fodrászoknál, vagy a dobó sportokat (kosárlabda, röplabda, baseball) űzők köreiben. Az alkar hajlító izmainak eredési pontja a belső könyökdudor, így golfkönyök esetében itt alakul ki csonthártyagyulladás.
- A kéztőalagút-szindróma elsősorban azokat érinti, akiknek munkája erősen igénybe veszi az ujjakat (pl. gépírás, varrás, masszírozás stb.). Az ujjakat hajlító izmok/inak túlterhelése miatt kialakuló lokális gyulladás és ödéma (duzzanat) következtében nyomás alá kerül az inak közt futó ún. középideg (n. medianus), ez okozza az ujjak zsibbadását és/vagy fájdalmát, esetenként az ideg károsodása miatt az izomzat sorvadását.
- A hüvelykujjat mozgató inak krónikus gyulladása a fentiekhez hasonlóan túlterhelés miatt alakul ki. Elsősorban azokon a pontokon jelentkezik erős fájdalom, ahol az inak csontok felett futnak át, a feszes ín ugyanis irritálja a csonthártyát, lokális csonthártyagyulladást okozva az adott területen.
Bármelyik betegségről is legyen szó, a probléma általában enyhe, csupán időnként jelentkező merevség érzettel kezdődik. Ideális esetben már ekkor közbe kellene lépnünk ahelyett, hogy abban bíznánk, magától is elmúlik a panasz. Ha azonban az intő jelek ellenére tovább terheljük kezünket, előbb-utóbb szinte elkerülhetetlenül jelentkeznek a komolyabb problémák is. Egyre gyakoribbá válik a merevség érzet és a fájdalom, majd kialakul a csonthártyagyulladás, vagy az ödéma és az ideg érintettsége miatti fájdalom, zsibbadás és/vagy érzéskiesés. Természetesen e késői fázisban is van segítség, ám értelemszerűen minél hamarabb ébredünk, annál rövidebb idő alatt és könnyebben orvosolható a probléma.
Mit tehetünk a betegség(ek) kialakulása ellen?
Fentiekből egyértelműen következik, hogy a kéz degeneratív betegségeit nem valamiféle rejtélyes, kivédhetetlen kór okozza. Életmódunk, munkánk, hobbink és minden egyes szokásunk nyomokat hagy a testünkön, és csakis mi magunk vagyunk képesek arra, hogy elkerüljük, vagy – ha már kialakult – orvosoljuk a problémát. Hogy hogyan?
Ha csupán megelőzni kívánjuk a betegséget, az első és legfontosabb lépés minden esetben a kór kialakulásához vezető ok megszüntetése. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy fel kell hagynunk kedvenc hobbinkkal vagy más hivatás után kell néznünk. Gyakran néhány ergonómiai trükk is elegendő, azaz másképp kell fognunk az egeret, a hajszárítót, vagy a sporteszközt. Célszerű szakember (gyógytornász, mozgásterapeuta) segítségét kérni, egyrészt azért, hogy megtalálja a probléma forrását, másrészt azért, hogy segítsen abban, hogyan változtathatjuk át a káros terhelést semlegessé.
Csupán egyetlen példa arra, milyen könnyen elkerülhetőek lennének a kézbetegségek: ha úgy ülünk, hogy meg kell emelnünk a kézfejünket ahhoz, hogy használni tudjuk az egeret, drámai mértékben túlterheljük izmainkat, hisz napi 8-10 órán keresztül vissza kell feszítenünk a kézfejünket. Ha csupán annyit változtatunk, hogy az alkarunk is az asztalon nyugszik (azaz semleges csuklóval egerezünk), máris kivédtük a teniszkönyökköt.
A megelőzésben (de a gyógyításban is, lásd később) komoly szerepet kap az erősen igénybe vett izmok, kötőszövetek rendszeres ellazítása is. Nagy segítség lehet egy aprócska eszköz, az ún. SMR labda. Masszírozzuk át erősen a túlterhelt területet hosszában és keresztben naponta többször is, s a mindennapos törődéssel elkerülhetjük a krónikus izom- és kötőszöveti feszüléseket, rövidüléseket.
Mit tegyünk, ha már kialakult a probléma?
Sokan egyedül a műtétben bíznak, ám az invazív beavatkozásnak komoly hátulütői vannak. Nem véletlen, hogy a szakemberek ma már elsősorban konzervatív kezelést javasolnak, műtétet csak nagyon indokolt esetben végeznek. A műtét minden esetben kompromisszum, hisz számos kockázattal (és negatív következménnyel) jár, ráadásul önmagában bizonyosan nem oldja meg a problémát. Ha ugyanis nem szüntetjük meg a kiváltó okot (pl. a helytelen technikával történő egerezést), műtét ide vagy oda, idővel szinte törvényszerűen kiújul a betegség.
Az akut gyulladás kezelésére számos modern fizioterápiás eljárás létezik. Panasztól és pácienstől függően hatékony lehet például a lökéshullám terápia, a lézeres kezelés vagy a flossing-terápia, természetesen kiegészítve a krónikusan feszes izmok lazításával (masszázzsal és/vagy a fentebb már említett SMR labdával). Ha az akut gyulladás elmúlt, a kezelést mozgásterápiával, a befeszült szövetek lazításával és szakszerű nyújtásával egészítjük ki. Gyakori, hogy testtartás korrekcióra is szükség van, hisz a medence, a gerinc vagy a váll helyzete bizony igencsak befolyásolja a kéztartást (a hanyagtartás és az előreeső vállak például könnyen vezethetnek kézproblémákhoz, hisz a váll megváltozott pozíciója a könyök és a csukló pozícióját, ezáltal azok terhelődését is negatívan befolyásolja). A terápia tehát akkor lesz sikeres, ha szakember irányítja, mégpedig egyénre és problémára szabva. Az otthoni kísérletezgetés nagyon nem célravezető.
És íme a leggyakoribb tévhit: A szakember által előírt pihentetés NEM azt jelenti, hogy felkötjük a karunkat és teljes mozdulatlanságra ítéljük a könyökünket, csuklónkat és ujjainkat. A mozgásszervi problémák legfőbb orvossága maga a mozgás, amely serkenti a vér- és nyirokkeringést, azaz elősegíti a gyulladás mihamarabbi lezajlását és a maradványtünetek nélküli gyógyulást. Nem véletlen, hogy a modern fizioterápiás protokollok nem, vagy csak nagyon indokolt esetben, és akkor is csak a lehető legrövidebb ideig javasolják a különféle merev rögzítéseket (pl. gipsz, merev ortézisek). Az immobilizáció, azaz a mozgás teljes hiánya ugyanis számos igen káros következménnyel – pl. izomsorvadással, letapadások kialakulásával, a mozgásterjedelem beszűkülésével és a mozgásminták megváltozásával – jár. Ha tehát nem kapunk merev rögzítést, de pihentetést ír elő számunkra a szakember, a pihentetés csupán annyit jelent, hogy óvakodnunk kell a kéz TÚLterhelésétől és kerülnünk kell a fájdalmas mozgásokat Mindennapi tevékenységeink során azonban használhatjuk, sőt, használnunk is kell a kezünket. Ilyenkor a mozgások megkönnyítésére jó szolgálatot tehetnek a rugalmas rögzítések (például a már jól ismert kinesio-tape, vagy a legújabb segédeszköz, az NRX).
A megfelelő, komplex terápia hatására általában már néhány nap elteltével javulás várható, és néhány hét leforgása alatt akár teljesen el is múlhatnak a panaszok. A kezelés során azonban mindig szem előtt kell tartanunk a legfontosabb szabályt: a tünetek (fájdalom, mozgáskorlátozottság, zsibbadás stb.) csökkentése mellett egyszer és mindenkorra iktassuk ki (vagy semlegesítsük) azt a káros terhelést is, amely a probléma kialakulásához vezetett. E nélkül ugyanis szinte bizonyosan visszatér a betegség.
Feövenyessy Krisztina
a Balance Gerincközpont és Sportrehabilitációs Központ vezetője
