Magyarországon ma átlagosan 361 napot kell várni a gerincműtétre, 241 napot egy csípő-, és 325 napot egy térdprotézisre (NEAK adatbázis). A különféle szakrendeléseken gyakran 8-10 órát is elüldögélnek a betegek, s még a sürgősségi részlegen sem ritka a fél/egész napos várakozás. Elégedetlen, reményvesztett páciensek, fáradt, agyonhajszolt, fásult orvosok és ápolók…. melyikünk ne tapasztalta volna mindezt a saját bőrén akár az egyik, akár a másik (netán mindkét) oldalon?!  Már-már divat a finanszírozási rendszert hibáztatni, ezúttal azonban vizsgáljuk meg egy másik nézőpontból a kérdést: vajon miért van ennyi beteg ember, és hogyan lehetne a ráfordítások jelentős növelése helyett (vagy mellett) hosszabb távon a betegek számának csökkentésével javítani az egészségügyi ellátás minőségét?

1. A mozgásszervi problémák nagy része a különféle hétköznapi vagy sport TÚLTERHELÉSEK következtében alakul ki (pl. futók esetében térd/boka/sarok; irodai munkát végzők körében nyak/derék/kéz stb.)!
2. A túlterhelések miatt kialakuló krónikus betegségeket NEM LEHET GYÓGYSZERREL MEGGYÓGYÍTANI!
3. A gyógyszerek a fájdalom és/vagy a gyulladás tüneteinek csökkentésére/elnyomására szolgálnak, A KIVÁLTÓ OKOT, a krónikus túlterhelést NEM SZÜNTETIK MEG. A mélyben tehát tovább súlyosbodik a probléma!
4. Önmagában a MŰTÉT SEM NYÚJT MEGOLDÁST, ha a túlterhelés nem szűnik meg, a betegség igen hamar kiújul (a műtét ráadásul számos nemkívánatos mellékhatással is jár)!
5. A panaszok jó része modern szemléletű FIZIOTERÁPIÁS PROGRAM segítségével néhány hét (súlyosabb esetben néhány hónap) alatt MEGSZÜNTETHETŐ, vagy legalábbis jelentősen csökkenthető!
   
   
6. Ráadásul az eredmény is FENNTARTHATÓ, a kezelés során ugyanis a terapeuta megtanít arra is, hogyan előzd meg a kiújulást, azaz hogyan semlegesítsd az elkerülhetetlen mindennapos káros terheléseket.
7. CSODASZER TEHÁT NEM LÉTEZIK, tartós (és mellékhatás-mentes) eredményre csakis az aktív terápia vezethet!
8. Mit tehetsz tehát, ha degeneratív mozgásszervi betegségben szenvedsz? Választhatod a könnyebbnek vélt utat és szenvedhetsz tovább, miközben rendíthetetlenül kutatod a NEM LÉTEZŐ CSODASZERT (csodagyógyszert/cipőt/talpbetétet/széket,párnát és/vagy csodaterapeutát)!
9. Vagy felkereshetsz egy modern szemléletű, magát folyamatosan továbbképző, tapasztalt és elhivatott szakembert (gyógytornászt/mozgásterapeutát/rehabilitációs trénert) és SZEMÉLYRE SZABOTT, KOMPLEX segítséget kérhetsz.
10. Gratulálok, okosan döntöttél! De készülj fel arra, hogy így vagy úgy, de NEKED IS MEG KELL DOLGOZNOD az eredményért!

Feövenyessy Krisztina
mozgásterapeuta, okl. rehabilitációs szakember (MSc)
a Balance Gerincközpont és Sportrehabilitációs Központ vezetője

A természet úgy alakította az emberi testet, hogy csakis akkor lehet egészséges, ha rendszeresen, harmonikusan és változatosan terhelődik minden egyes porcikája. A XXI. századi ember azonban vitathatatlanul jóval többet használja a kezét, mint bármely más testrészét (gondoljunk csak az irodai munkára /egerezés/, a fodrászokra, kozmetikusokra, masszőrökre, varrónőkre, zenészekre, kertészekre és még sorolhatnám a végtelenségig), nem véletlen, hogy oly sokan szenvednek kézbetegségekben. Hogyan vezet a kéz túlterhelése krónikus gyulladásokhoz és fájdalomhoz?

Gyakran mesélik ismerősök – sportolók és „átlagemberek” egyaránt – hogy kificamodott a bokájuk/eltört a karjuk/részlegesen szakadt az Achilles-ín stb., begipszelték, fájdalomcsillapító/gyulladáscsökkentő gyógyszert kaptak és most pihentetniük kell a sérült testrészt. Ha rákérdezek, hogy valóban ennyiből áll-e a terápia, a válasz általában az, hogy „Igen. Miért, mi másra lenne még szükség?” Nos, egyetlen aprócska dologra, valódi, teljes értékű rehabilitációra.

Ugye, Neked is esett már le az állad, megtudván egy-egy ismerősöd életkorát?  Szomorú, milyen sokan látszanak jóval idősebbnek kronológiai (azaz valódi) életkoruknál, de szerencsére – még ha ritkábban is – előfordul, hogy valaki évtizedeket tagadhatna le. Vajon mi állhat a jelenség hátterében, azaz mitől maradunk csinosak és fiatalosak? Nos, bármilyen népszerű is a szépészeti (vagy plasztikai) sebészet, a fiatalos külső valójában nem a különféle beavatkozásoknak (ráncfelvarrás vagy botox) köszönhető.  Kutatások bizonyítják, hogy nem a ráncok mennyisége, hanem az összkép határozza meg, hogy egy embert csinosnak, fiatalosnak tartunk-e, vagy sem. S, hogy mitől függ az összkép? Akár hiszed, akár nem, elsősorban az egyenes testtartástól és a könnyed, kecses, elegáns, ruganyos mozgástól.  És itt jön be a képbe a kötőszövet, vagy más néven a fascia (ejtsd faszcia, vagy angolosan fasha).

Ugye, Te is úgy gondolod, hogy az első képen szereplő ember jóval fiatalabb? Pedig nem is látszik az arca.

Nyár van és a tikkasztó hőségben – talán megbocsájtható bűn – néha én is megengedem magamnak, hogy bele-belepillantsak a női magazinokba. Mit mondhatnék, majd felrobban az agyam a kéthetes villám popsi-, has- és derékkarcsúsító programoktól, beleértve az alattuk lévő "egyenillusztrációkat" is:: darázsderék és izgalmasan domborodó hátsó, amelyen lassan végiggördül egy jelzésértékű, fáradságos munkával odaphotoshop-olt izzadságcsepp. Brrrr! Minden egyes alkalommal tehetetlenül konstatálom, milyen egyszerű megtéveszteni felelőtlen ígéretekkel emberek millióit, méghozzá büntetlenül. Nos, a valóságban instant (azaz könnyedén és pillanatok alatt elérhető) karcsúság éppúgy nem létezik, ahogy nem leszünk csiribú-csiribá boldogok, ránctalanok vagy egészségesek sem. A jó dolgokért bizony meg kell dolgozni, méghozzá tervezetten és folyamatosan. Hogy miért?

Ausztrál tudósok meglepő kutatást publikáltak 2018 februárjában, amely – jobb későn, mint soha – másfél év után, idén nyáron végre hatalmas visszhangot keltett, és egy, a BBC-ben megjelent cikk hatására gyakorlatilag bejárta a világot. Az elmúlt napokban „Plusz csont nőhet a koponyára, ha sokat mobilozunk” szalagcímekkel telt meg a nemzetközi sajtó, sőt, számos médium egyenesen „új csont képződését” emlegeti. Nos, ha vadi új csontunk nem is képződik a mobilozástól, a már meglévő valóban deformálódhat, ráadásul - ahogy a kutatás is hangsúlyozza - ennek veszélye leginkább a fiatalokat fenyegeti.

Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően napról-napra színesebb a mozgásszervi betegségek gyógyítását megcélzó kezelések palettája, azaz egyre több módszer áll rendelkezésünkre, amelyek segítségével csökkenteni tudjuk pácienseink (az Önök) panaszait. Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül a fejlődés „sötét” oldala mellett sem. Az újabb és újabb terápiák sokszor látványos ("csodás") azonnali hatásai miatt egyre sűrűbben szorulnak háttérbe olyan kevésbé látványos, lassabban kibontakozó kezelések, amelyeknek hiányában kérdéses, hogy elérhető-e valódi és tartós eredmény. Vajon elegendőek-e önmagukban a különféle népszerű terápiák, és vajon mi a különbség oki és tüneti kezelés közt?

„Core-tréning”, core-fejlesztés”, „core-erősítés”, hogy csupán néhányat említsek a napjainkban oly divatos edzésfajták, csoportos órák közül. S, hogy mi a gond a core edzések jó részével? Leginkább az, hogy még csak véletlenül sem érintik az ún. core izmaidat, ráadásul kockahas helyett csupán krónikus mozgásszervi problémák kialakulásához vezetnek.

Becslések szerint minden negyedik magyar felnőttet érint, így bátran kijelenthetjük, hogy a porckorongsérv népbetegség. Ez az adat nem csupán sokkoló, de elszomorító is. A porckorongsérv – vagy, ahogy a páciensek emlegetni szokták, a gerincsérv – ugyanis az esetek nagy részében könnyen elkerülhető lenne. Ha azonban kellő tájékozottság híján a genetikára fogjuk a kór kialakulását, hajlamossá válunk széttárni karjainkat és az önsajnálat végtelen tengerében elmerülve kijelenteni, hogy semmit sem tehetünk ellene. Hatalmas (és végzetes) tévedés! A porckorongsérv ugyanis a közhiedelemmel ellentétben elsősorban életmód eredetű probléma, nem a nagymamától örököltük, mi magunk dolgoztunk meg érte hosszú éveken át, keményen. A megelőzés és a gyógyulás kulcsa tehát szinte kizárólag a mi kezünkben van.