A porckopás (artrózis) az ízületek leggyakoribb betegsége, a felnőtt korú lakosság közel egyharmadát érinti. Igen súlyos probléma, hisz a folyamattal együtt járó erős fájdalom és ízületi merevség gyakran okoz jelentős mozgáskorlátozottságot. Sokak számára az ún. porcépítő szerek jelentik az egyetlen reményt, abban bíznak, hogy a pirulák segítségével – amint azt a hirdetésekben szereplő karcsú és akrobatikus mozgású nagyszülők sugallják – meggyógyulhatnak. Vajon valóban újraépítik az elkopott porcot a különféle szerek? Ahhoz, hogy választ tudjunk adni a kérdésre, mindenekelőtt tisztáznunk kell, mi az az ízületi porc, és mi okozza kopását.
Az ízületi porc és szerepe
Az ízületek az egymás felé néző csontok végeit kötik össze, és a különféle mozgások (feszítés, hajlítás, közelítés, távolítás stb.) kivitelezésében játszanak szerepet. Az ízületben találkozó csontok végét porc borítja, amely egyrészt távol tartja egymástól a csontokat, másrészt simává teszi azok felszínét, így megkönnyíti egymáshoz viszonyított elmozdulásukat.
A legtöbb emberi szövetben – így a porcszövetben is – az élet során folyamatosan zajlanak lebontó és felépítő folyamatok, ezen a tényen alapul a közismert „hétévente kicserélődünk” mondás is. Az egészséges szervezetben a növekedési szakasz lezárultát követően a porc le- és felépülése hosszú időn keresztül egyensúlyban van, így a porcszövet mennyisége és minősége felnőttkorban gyakorlatilag alig-alig, és csak igen lassan változik.
A porckopás
Ízületi porckopásról akkor beszélünk, amikor valamilyen okból kifolyólag felborul az egyensúly, a lebontás nagyobb mértékűvé válik, mint a felépítés. Ilyenkor a porc idő előtt, akár már fiatalkorban leépül, így nem képes súrlódást gátló, mozgást megkönnyítő szerepét hatékonyan betölteni. Jóval nagyobb terhelés, fokozott nyomás éri tehát a csontokat, ami nem csak jelentős fájdalommal, de az ízületek rendszeres gyulladásával is együtt jár. A porc teljes pusztulásának következményeképp a csontok egymáson súrlódnak, ami szinte elviselhetetlen fájdalmat, ezáltal az adott ízület mozgásképtelenségét okozza.
Bár az életkor előrehaladtával természetesen egyre inkább túlsúlyba kerülnek a lebontó folyamatok, egészséges szervezet esetében megfelelő életmód mellett a változás rendkívül lassú, így a porckopás csak idős korban okoz némi problémát. Mindezek fényében joggal merül fel a kérdés: vajon mi lehet az oka annak, hogy napjainkban a húszas, harmincas éveikben járó fiatalok is gyakran szenvednek artrózisban, és idősebb korra a fájdalom gyakran az elviselhetetlenségig fokozódik?
Mitől kopik a porcszövet?
Az artrózis kialakulását okozhatja genetikai hajlam, esetleg az ízületek és a csontok tengelyeltérései (pl. X-láb vagy O-láb), amelyek rendellenes terhelést rónak a boka-, a térd- és a csípőízületre, sőt, előfordulhat, hogy autoimmun megbetegedés (pl. sokízületi gyulladás) következtében alakul ki. Ugyanakkor legalább ilyen gyakori (sőt, napjainkban egyre inkább jellemző), hogy a beteg életmódja vezet a kór kialakulásához.
A fejlett társadalmakban drámai méreteket öltő túlsúly és elhízás, az ülőmunkával és a mozgásszegény életmóddal együtt járó rossz testtartás illetve az egyoldalú, megterhelő sportok egyaránt felgyorsítják a porckopás folyamatát, hisz drámai mértékben fokozzák az ízületek terhelését. A túlsúly talán nem igényel részletes magyarázatot. Egész más terhelés éri ugyanazt az ízületet, ha 60 kilónyi testsúlyt cipel, mint ha kétszer annyit. A helytelen testtartás – jócskán leegyszerűsítve – az izomegyensúly megbomlása miatt okoz folyamatos ízületi túlterhelést. Ha például egész nap jobb kézzel „egerezünk” enyhén jobbra dőlve (helytelen testtartás), néhány hónap alatt megbomlik a test jobb és baloldala közti szimmetria (izomegyensúly megbomlás), hisz a szervezet állandóan adaptálódik az őt ért terheléshez. Hamarosan azt vesszük észre, hogy jobb vállunk jelentősen lesüllyedt a balhoz képest, elferdül a gerincünk és ezzel együtt a súlyvonalunk is eltolódik. Mindez egyben azt is jelenti, hogy testünk két oldalát folyamatosan különböző mértékű terhelés éri, így a túlterhelt oldalon bizony idő előtt elkopnak az ízületi porcok. A megterhelő sportok szintén jelentősen hozzájárulnak az artrózis kialakulásához. Hogy csupán egyetlen példát említsek, a betonon való futással együtt járó folyamatos, nagy erejű ütődések mintegy sokkolják az ízületeket és igen erősen károsítják a porcot.
Első olvasatra könnyen juthatunk a sokak számára önigazolásnak hangzó felismerésre, hogy legjobb, ha egyáltalán nem sportolunk. Ugyanakkor bármilyen furcsán is hangzik, a rendszeres testmozgás hiánya szintén artrózis kialakulásához vezet. A szövetek nagy részével ellentétben ugyanis a porcokban nincsenek erek, így a porcszövet táplálása közvetett formában, diffúzióval történik az ízületi folyadék illetve a csont felől. Ez a folyamat leginkább egy szivattyú működéséhez hasonlítható. Az anyagcseréhez, azaz a “szivattyú működéséhez” szükséges nyomáskülönbség ízületeink esetében a mozgás hatására jön létre. Ha az ízület hosszú távon nyugalomban van, tápanyag ellátása drasztikusan csökken, így a porc fokozatosan leépül. Mindezeken felül a mozgáshiány következtében az izmok is meggyengülnek, ami extra terhelést ró az ízületekre (az izomnak ugyanis jelentős tehermentesítő szerepe is van) ráadásul rossz testtartást eredményez, még inkább károsítva az ízületeket. A közhiedelemmel ellentétben a porcok idő előtti elkopásának egyik legfőbb kiváltó oka tehát nem a helyes használat, hanem épp annak hiánya.
Ha valakiben netán felmerülne a kérdés, hogy mi a megoldás, ha a mozgás és a mozgás hiánya egyaránt artrózist okoz…. nos, a válasz rendkívül egyszerű. Természetesen nem maga a mozgás, hanem a helytelen, azaz aszimmetrikusan vagy túlságosan terhelő mozgásformák okoznak idő előtti porckopást. A rendszeres, életkornak, edzettségi szintnek, egészségi állapotnak megfelelő „gerincbarát” testmozgás a porckopás kialakulásának legfőbb ellenszere.
Porcépítő, vagy inkább porcvédő?
Tekintettel arra, hogy a statisztikák szerint Magyarországon a felnőtt korú lakosság 65 százaléka túlsúlyos vagy elhízott, a mozgáshiány pedig korunk egyik legjellemzőbb jelensége, nem csoda, hogy hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a különféle „porcépítő” szerek. Hatóanyagaik, a glükózamin-, a kondroitin-szulfát és a hialuronsav a porcszövet fontos építőanyagai. Mindhárom javítja a porc vízmegkötő képességét, így elősegíti a porcos csontvégek egymáson való könnyed elmozdulását; valamint gátolja a porcot bontó enzimek működését, azaz a lebontó folyamatokat. Ezen hatások együttesen valóban képesek lassítani a porcpusztulás folyamatát, ráadásul mindhárom hatóanyag gyulladáscsökkentő hatású, így a fájdalomcsillapításban is jelentős szerepet játszanak.
Tisztában kell lennünk ugyanakkor azzal a ténnyel, hogy az orvostudomány mai állása szerint a porckopás ugyan lassítható, azonban az egyszer már elkopott porszövet többé nem építhető újra, azaz a porckopás sajnos nem visszafordítható. Az artrózis kezelésében valóban hatékony segítséget nyújthatnak a porcvédő szerek azáltal, hogy lassítják a porckopás folyamatát és csökkentik a betegséggel járó tüneteket; regeneráló, gyógyító képességről ugyanakkor semmiképp nem beszélhetünk. Helyesebb tehát a porcvédő kifejezést használni porcépítő helyett, utóbbi ugyanis igencsak megtévesztő. A szó sugallta elképzeléssel szemben a már elkopott porc a szerek hatására sem épül vissza, így sajnos a való életben néhány pirulától nem lesz akrobatikus a mozgásunk.
Mi a hatékony gyógymód porckopás esetén?
Amint az a legtöbb betegség esetében igaz, a hangsúly porckopás esetén is a megelőzésen van. Az ideális testsúly megőrzése, a rendszeres egészséges testmozgás (kerékpározás, úszás, séta, túrázás, kocogás természetes talajon, torna, nordic walking), az egyoldalúan terhelő, túlzásba vitt sportolás elkerülése valamint a helyes testtartás elsajátítása egyaránt szükséges ahhoz, hogy megőrizzük a porcszövet egészségét.
Ha a betegség már kialakult, érdemes a pusztán gyógyszerekkel és gyógyhatású készítményekkel történő passzív kezeléssel szemben előnyben részesíteni a komplex, elsősorban aktív elemekre épülő terápiát. Hiába próbáljuk ugyanis gyógyszerekkel lassítani a folyamatot, ha jelentős túlsúllyal küzdünk és/vagy egész nap az irodai székben ücsörgünk. Az állapotnak megfelelő, rendszeres testmozgás, a beteg számára testreszabott mozgásterápia, valamint – szükség esetén – a testsúly csökkentése egyaránt elengedhetetlen a kezelés során is. A terápiát érdemes szakember által felhelyezett kinesiology-tape-pel kiegészíteni, amely képes anélkül tehermentesíteni az ízületeket, csökkenteni a fájdalmat és elősegíteni a rehabilitációt, hogy a merev rögzítésekhez hasonlóan korlátozná a mozgást, vagy – mint a fájdalomcsillapító gyógyszerek – mellékhatásokkal járna.
Az életmódváltás és a mozgásterápia mellett természetesen érdemes porcvédő szereket is bevetni, különösképp idősebb korban, amikor a porszövet építőanyagainak termelése jelentősen csökken. Ugyanúgy dőreség azonban pusztán a kemikáliáktól (vagy akár a tape-től) várni a megváltást, mint fogyókúrás porokkal kísérletezni mozgásszegény életmód, bőséges és zsírdús étkezések, valamint napi két-három tiramisu bekebelezése mellett.
Feövenyessy Krisztina
alternatív mozgásterapeuta, funkcionális gerinctréner
