Testünket eredetileg arra tervezték – bárki is volt a zseniális mérnök – hogy kora reggeltől késő estig szinte folyamatosan mozgásban legyen, értelemszerűen mezítláb és természetes talajon. Gerincünk S-alakú görbületei, talpunk boltozatai, izmaink és ízületeink felépítése mind-mind a napi 16 órás szolgálatot (vadászat, halászat, gyűjtögetés) segítik.  Mai életmódunk azonban igencsak távol áll őseinkétől. Igyekszünk gyalogosan a lehető legrövidebb távolságokat megtenni, és ha mégis sétálunk, általában a betont koptatjuk. Mezítelen lábú emberrel pedig viszonylag ritkán találkozhatunk a jógaórákon kívül.

                                                                             Ez is csak egy stock-fotón történhet meg

Bár az emberi faj folyamatosan fejlődik és változik annak érdekében, hogy alkalmazkodni tudjon a megváltozott körülményekhez, az evolúció igen lassú folyamat. Szervezetünk azonban döbbenetesen okos. Egyéni szinten jóval gyorsabbak a változások, azaz a test szinte pillanatok alatt alkalmazkodik az egyénre jellemző terhelési viszonyokhoz. Ilyen, gyakori és jellemző adaptációs mechanizmus eredménye a sokak által jól ismert, nem túl esztétikus, ráadásul igencsak fájdalmas deformitás, a bütyök kialakulása is.

Csontépítés és lebontás az alkalmazkodás szolgálatában

Csontjaink szerkezete egész életünk során folyamatosan változik az élethosszig zajló csontépítő és -lebontó folyamatok együttes hatására. Ezek teszik lehetővé, hogy a csont szerkezete és alakja felnőtt korban is követhesse a terhelési viszonyok változásait. Maga a csontnövekedés 18 éves kor körül befejeződik, ám a csontépítő folyamatok ezután sem állnak le, csupán az egyensúly tolódik el egyre inkább a csontlebontás irányába.

És hogy jön ide a bütyök és kalapácsujj?

Optimális esetben testünk súlyának mintegy kétharmada a sarokrészre terhelődik, és csupán egyharmada hárul a láb elülső részére. Számos körülmény boríthatja azonban fel az egyensúlyt. Talán a legismertebb a magas sarkú cipő viselése, amely elemeli a sarkat a talajról, ezáltal jelentősen előretolja a testsúlyt a lábujjak irányába. Ha még a topánka orra is szűk, bónuszként a lábujjakat is jól összepréseli, így alakul ki a kalapácsujj.
                                                                                                          Így néz ki a kalapácsujj

Ha sarkunk helyett a lábfej elülső részén cipeljük testünk súlyát, jelentősen megnő a nagylábujj alapját képező első lábközépcsontra (az a bizonyos nagy göböcske a talpunkon, épp a nagylábujjunk alatt) eső terhelés. Ettől ellapul a talp harántboltozata (azaz a lábujjak tövében található finom ív), és az ily módon szélesebbé váló lábfejet irritálja, dörzsöli a cipő. Szervezetünk minderre védekező reakcióként a leginkább kidudorodó részen — azaz a hüvelykujj tövében — csontkinövés és kötőszövetes szaporulat, azaz egy méretes bütyök növesztésével válaszol.

Ez pedig a bütyök

Gyakran hallom betegeimtől, hogy ők bizony sosem hordtak magas sarkú cipőt, mégis bütyök nőtt a lábukon. Szinte kivétel nélkül mindannyian a genetikát - édesanyjukat vagy szegény nagymamát - hibáztatják, holott az esetek nagy részében szó sincs hajlamról.  A magas sarkú cipőéhez hasonló következményekkel jár minden helytelen testtartás, amelynek következtében testrészeink súlyának nagyobb része esik a fiziológiás súlyvonalunk előtti, mint a mögötte lévő részére – ilyen pl. az ülőmunka rohamos terjedésével együtt járó ún. „hanyag tartás”, azaz az előreeső vállak és az előrehelyezett fejtartás – ilyenkor ugyanis szintén a lábfej elülső részére kerül a terhelés nagyobb része. (Hogy hogyan is vezet az ülőmunka hanyag tartáshoz, azt megtudhatja ebből az írásunkból)

Az előreeső vállak és fej miatt Joe barátunk súlyának nagyobb része esik a fiziológiás súlyvonala elé, mint mögé

Hogyan előzhetjük meg a bütyök kialakulását?

Először is válasszunk kényelmes, alacsony sarkú és szélesebb orrú cipőt, amelyben elférnek lábujjaik. Természetesen nincs akadálya annak, hogy egyszer-egyszer felvegyünk egy magas sarkú cipellőt (én sem tudok teljes mértékben lemondani róla), ám rendszeres viselése bizony elkerülhetetlenül visszaüt bütyök és kalapácsujj formájában.

Rendkívül fontos a helyes testtartás elsajátítása is. A probléma azonban ott kezdődik, hogy a helyes testtartást nem elegendő megtanulni. Meg is kell tartani, s ez sajnos nem lehetséges megbomlott izomegyensúly mellett. Szomorú és érthetetlen, hogy az iskolában nem tanítják meg a gyermekeket helyesen ülni és állni, így legtöbbünknél felnőtt korra már test-szerte kialakulnak izomegyensúly megbomlások. Nézzünk csak szét a környezetünkben, és keressünk olyan embert, akinek megfelelő a testtartása, azaz egy függőleges vonalba (súlyvonal) esik a füle, válla, csípője, térde és bokája!

A piros vonal mutatja a súlyvonalat

Sokkal inkább jellemző ránk az alábbi, Joe barátunknál már megismert mintázat, amely bizony nem csupán lábfejünkre, de térdünkre, csípőnkre és gerincünkre is komoly többletterhet ró:

Figyeljük meg, ebben a pozícióban mennyivel több súly van a fiziológiás súlyvonal előtt, mint mögött!

Szükségünk lesz tehát egy szakember (gyógytornász vagy mozgásterapeuta) segítségére, hogy az izomegyensúly helyreállításával visszaszerezzük azt, amit megfelelő prevenció (oktatás) mellett el sem veszítettünk volna: képességünket a helyes testtartásra.

Mindezeken felül naponta többször mozgassuk át lábunkat, és ha lehet, minél többször járkáljunk természetes talajon cipő nélkül, vagy nagyon vékony talpú lábbeliben!

Mit tehetünk, ha már kialakult a deformitás?

Fentiekből egyenesen következik, hogy hiába távolíttatjuk el műtéti úton jól fejlett bütykeinket. Ha a helytelen terhelési viszonyokon (azaz a rossz testtartáson) nem változtatunk, a bütyök hamarosan visszatér, mint Schwarzi a Terminátorban.

Tüneti kezelés helyett/mellett érdemes tehát az oki kezelésre koncentrálni. Megfelelő cipő viselése, a helyes testtartás elsajátítása és a rendszeres  mozgásterápia segít abban, hogy helyreálljon a láb (és a teljes test) megfelelő struktúrája. Számos remek fizikoterápiás kezeléssel (manuálterápia, az ízületek mobilizálása, kinesiology-tape) segíthetjük, gyorsíthatjuk a regenerálódást, de a fő szerep minden esetben a mozgásterápiáé.

Súlyos esetekben sajnos elkerülhetetlenné válhat a bütyök műtéti eltávolítása, ám nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a műtét csupán tüneti megoldás, a kiváltó okokat nem szüntetni meg. Ha nem állítjuk helyre a megbomlott izomegyensúly, a kínzó csontkinövés szinte bizonyosan kiújul.

Feövenyessy Krisztina
alternatív mozgásterapeuta, egészségügyi tréner és oktató

Képek:
http://lifeinfunsize.blogspot.hu/2010/04/one-day-without-shoes.html
https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Hallux_valgus_or_bunion_01.jpg
https://tiaguymon.wordpress.com/category/uncategorized/
http://www.balancedrunner.com/does-forward-head-posture-cause-stress-for-runners/
https://hypersonic55.wordpress.com/tag/university/