Európában a huszonévesek 30, a harmincasok 60, és a hatvanon felüliek 80-90 százaléka (!) szenved krónikus mozgásszervi fájdalmaktól (gerincproblémák, porckopás, porckorongsérv stb.), és igen kevesen találnak tartós megoldást a panaszokra. Égető szükség van tehát arra, hogy az egészségügy a hagyományos rápillantásos/gyógyszeres/súlyfürdős módszernél átfogóbban vizsgálja és kezelje a problémát. Egyértelmű ugyanis, hogy az általánosan elterjedt futószalag-gyógyítás, azaz a néhány perc alatt lezavart állapotfelmérés-diagnosztizálás-terápia trió önmagában bizony édeskevés a krónikus betegségek hatékony kezeléséhez. Ilyen rövid idő alatt nem állapítható meg, hogy mi a betegség kiváltó oka, enélkül pedig nem nyújthatunk oki kezelést. Ráadásul 10-15 perc arra sem elegendő, hogy a pácienst teljes körűen és érthetően tájékoztassuk betegségével, a lehetséges gyógymódokkal, illetve saját teendőivel kapcsolatban.
Ma még viszonylag kevesen tudják, de létezik más út is: a testolvasás. Bár az angol "body mapping" kifejezés magyar fordításban első hallásra elvontnak és szenzációhajhásznak tűnhet, biztosíthatok mindenkit, hogy a testolvasás valójában a legfrissebb tudományos felfedezéseken alapul, és forradalmi szerepet tölt be a krónikus mozgásszervi betegségek kezelése terén.
Maga a testolvasás, a test és a testtartás elemzésének tudománya sok évtizedes múltra tekint vissza, de vizsgálati módszerként csupán az utóbbi 10-15 évben terjedt el nemzetközi szinten. Egyre több mozgásszervekkel foglalkozó szakember ismeri fel ugyanis, hogy a mind fiatalabb korban jelentkező krónikus gerinc- és más mozgásszervi problémák túlnyomó része nem genetikai, hanem életmód eredetű, a gyógyulás kulcsa tehát nem az orvos/terapeuta, hanem a beteg kezében van. Ahhoz azonban, hogy a páciens használni is tudja ezt a kulcsot, ismernie kell saját betegségét, és tisztában kell lennie azzal, hogy milyen okok vezettek annak kialakulásához.
A nyugati medicinában az átfogó és részletes, azaz az embert és az emberi testet a maga egységében és teljességében vizsgáló mozgásszervi állapotfelmérést, ezen belül is főképp a test és a testtartás elemzését szoktuk – beszédesen – testolvasás névvel illetni, hisz szakavatott szem éppúgy olvas az emberi testből, mint egy jó könyvből. A testolvasás tehát profánabb szóhasználattal élve komplex szemléletű, átfogó mozgásszervi állapotfelmérést jelent, amelynek elválaszthatatlan része a páciens teljes körű (és latin helyett magyar nyelvű) tájékoztatása, felvilágosítása.
Az életmódbeli problémák, azaz „rossz szokásaink” éppúgy nyomot hagynak testünkön és testtartásunkon, mint a különféle fizikai és lelki sérülések, traumák. A test és a testtartás elemzésével nem csupán az egyénre jellemző genetikai sajátosságokat, hanem azokat a testünket tartósan érő káros terheléseket is azonosíthatjuk, amelyek a degeneratív, azaz kopásos eredetű mozgásszervi problémákhoz (meszesedés, becsípődések, porckopás, porckorongsérv stb.) vezettek, vagy hosszú távon várhatóan ezek kialakulásához vezetnek majd. Mindez azért kiemelkedően fontos, mert a tüneti mellett/helyett valódi, oki kezelést csakis akkor nyújthatunk, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mi okozta a betegséget.
Nézzük meg mindezt a gyakorlatban egy képzeletbeli, ülőmunkát végző, nyaki porckorongsérves beteg esetének bemutatásán keresztül.
Ha egész nap irodai széken ülünk, és előretolt fejjel bámuljuk a számítógép képernyőjét (pláne, ha még stresszesek is vagyunk), egy idő múlva a nyakunk hátulsó részén lévő izmok krónikusan berövidülnek és feszessé, fájdalmassá válnak, míg az elülső izmok megnyúlnak és gyengülnek, azaz megbomlik a nyak körüli izmok egyensúlya. Hosszú távon a rövidülő izmok magukkal húzzák a csontokat is, deformálódik a nyaki gerinc, ezáltal a fiziológiásnál jóval nagyobb terhelés éri a porckorongokat, s mindez egyenes útként vezet a nyaki porckorongsérv kialakulásához.
Forrás: https://www.xdesk.com/blog/bad-posture-myths-revealed/
Az emberi test sajnos relatíve gyorsan és látványosan alkalmazkodik ahhoz a tartós terheléshez, amely éri, így a testtartás elemzésével, a test „olvasásával” megállapíthatjuk, hogy a beteg mely „rossz szokásából” erednek mozgásszervi panaszai. Fenti esetben például a páciens testtartásának elemzésekor általában az tűnik fel elsőként a szakembernek, hogy az illető feje nem a gerince tetején helyezkedik el, hanem jelentősen előretolódik, hisz a nyak hátulsó része berövidült.
Az állapotfelmérés során feltárjuk, és a páciensben tudatosítjuk a kiváltó okokat (jelen esetben a helytelen ülést), ezáltal lehetőséget biztosítunk arra, hogy megváltoztassa az adott rossz szokást (azaz megtanítjuk helyesen ülni). Hiába jár ugyanis masszázsra vagy szedi marokszám a gyógyszereket, az előrehelyezett fejtartásból adódó nyakfájást vagy nyaki porckorongsérvet mindaddig lehetetlen hatékonyan kezelni, amíg a páciens nincs tisztában azzal, mi okozza a problémát, tehát továbbra is helytelen testtartással ül a monitor előtt.
Mi állapítható meg az emberi testből?
Ha figyelmesen megvizsgáljuk, szinte minden. Hogy milyen állapotban van a testünk (különösen a gerincünk és a mozgásszerveink), hogy milyen mozgásszervi problémákkal küzdünk, s hogy hogyan és miért alakultak ki a panaszok. Ugyanakkor a testolvasás során azt is megvizsgáljuk, hogy melyek azok a mozgásszervi problémák, amelyekről a páciens esetleg még nem is tud, hisz egyelőre nem okoznak panaszt. Mindezeken felül megtudhatjuk, hogy az egyén – genetikai adottságaiból és életmódjából adódóan – milyen mozgásszervi betegségekre hajlamos, így lehetőségünk nyílik arra, hogy megelőzzük a betegség kialakulását.
Mi különbözteti meg a testolvasást a hagyományos egészségügyi vizsgálatoktól?
Elsősorban komplexitása. Az államilag finanszírozott egészségügyi ellátási rendszer keretein belül sajnos többnyire nincs lehetőség arra, hogy az orvos elegendő időt szánjon a páciensre ahhoz, hogy átfogó képet kapjon az állapotáról, kinyomozza, hogy pontosan milyen életmódbeli okok állnak a panaszok hátterében, illetve mindent alaposan és részletesen elmagyarázzon a betegnek.
Másodsorban a vizsgálat tárgya. Míg az orvosi állapotfelmérés célja elsősorban a betegség diagnosztizálása (pl. nyaki porckorongsérv), addig a testolvasás és az azt követő terápia legfőbb célja az, hogy a már diagnosztizált betegség kialakulásának okát (pl. ülőmunkából adódó előrehelyezett fejtartás) azonosítsa. A testolvasás tehát nem helyettesíti, hanem kiegészíti az orvosi diagnózist.
Lefordítva mindezt magyarra: ha nyakproblémával keressük fel orvosunkat, jellemzően a nyakunkat fogja megvizsgálni és kezelni. Ha azonban az orvosi diagnózis birtokában felkeresünk egy gyógytornászt, mozgásterapeutát, a szakember oknyomozó munkába fog, nagy valószínűséggel a teljes testet fogja vizsgálni, és könnyen lehet, hogy nyakunk mellett talpunkat, bokánkat, csípőnket, vagy épp a derekunkat is kezelni fogja, mert a testtartáselemzés során fényt derít arra, hogy a panaszok elsődleges forrása a kezeletlen lúdtalp, csípőficam, vagy – példánknál maradva – az ülőmunkából adódó előre helyezett fejtartás.
A harmadik jelentős különbség a prevenció terén betöltött szerep. Orvost jellemzően már kialakult betegséggel keresünk fel, míg egy egészségtudatos ember akár a megelőzés szándékával is részt vehet egy állapotfelmérésen, testtartáselemzésen, hisz a krónikus mozgásszervi problémákat jóval egyszerűbb, olcsóbb és kellemesebb megelőzni, mint kezelni. A hatékony prevenció kulcsa a megismerés, az, hogy megtudjuk, milyen veszélyek fenyegetnek bennünket, illetve milyen betegségekre vagyunk hajlamosak (pl. ülőmunka esetén az előrehelyezett fejtartás miatt nyaki porckorongsérvre).
Hogyan zajlik az állapotfelmérés?
Egy komplex mozgásszervi állapotfelmérés minimum 30-40, de általában inkább 50-60 percet vesz igénybe. Hogy mi tart ennyi ideig? Első körben részletesen kikérdezzük a pácienst. Hagyjuk, hogy némi irányítás mellett ugyan, de szabadon beszéljen, ezáltal számos fontos információhoz juthatunk. A következő lépés általában a testtartáselemzés. Álló helyzetben elölről, hátulról és oldalról egyaránt megvizsgáljuk a pácienst. Megnézzük a testtartását, a testrészek összhangját, a csontok, ízületek helyzetét és állapotát. Megtapogatjuk az izmokat és egyéb lágyrészeket, megvizsgáljuk ezek állagát. Végül – amennyiben szükséges – a különféle tesztek (funkcionális tesztek, izomtesztek, mozgásminta vizsgálatok stb.) következnek, attól függően, hogy mit talált, és mi egyébre kíváncsi még a terapeuta.
Testtartáselemzés az elemző fal előtt
Mi a testolvasás célja?
A vizsgálat legfőbb célja az, hogy képessé váljunk a tüneti helyett/mellett oki kezelést nyújtani. Ahogy már említettem, a krónikus mozgásszervi problémák túlnyomó része életmód eredetű. Nem öröklődik, nem a nagymama vagy a dédnagypapa tehet róla, csakis mi magunk vagyunk felelősek kialakulásáért. A helytelen testtartás, különféle káros szokásaink (pl. ülőmunka, nehéz súlyok emelgetése, kertészkedés tartósan görnyedt testhelyzetben, stb.), a túlzásba vitt, vagy helytelen technikával űzött sportok mind-mind mozgásszervi problémákhoz vezethetnek, és jól látható nyomot hagynak testünkön például hanyagtartás, előre helyezett fejtartás, gerincferdülés, sarkantyú vagy akár bütyök formájában. Testtartáselemzés során ezeket a nyomokat keressük meg és értelmezzük, illetve fűzzük fel oki láncolattá annak érdekében, hogy megleljük a probléma kialakulásának okát. Hiába szedünk ugyanis gyógyszert, járunk masszázsra vagy súlyfürdőbe, ha a betegség kiváltó okát nem szüntetjük meg, a probléma (és vele együtt a fájdalom is) megmarad, vagy újra és újra visszatér. Az állapotfelmérés során tehát nem csupán azt nézzük meg, hogy mi a probléma, hanem azt is, hogy mi okozza azt, így el tudjuk magyarázni a páciensnek, hogy mit és hogyan változtasson életmódján, szokásain, és természetesen javaslatot teszünk a terápiára is.
A testolvasás elvégzésének másik, legalább ilyen fontos célja a prevenció. Megvizsgáljuk, hogy milyen problémák „fenyegetik” az egyént, ha ugyanis ismerjük a fenyegető ellenséget, jóval könnyebben térhetünk ki az útjából vagy küzdhetünk meg vele.
Ki végez testolvasást?
Jellemzően a mozgásszervekkel foglalkozó szakemberek, gyógytornászok, mozgásterapeuták. Ugyanakkor a mozgásszervi állapotfelmérés gyakorlata egyre inkább terjedőben van a fitness világában is. Személy szerint maximálisan támogatom, hogy a prevenciós és rehabilitációs szemlélet lassan-lassan „betörjön” a sportélet területére is. A sportedzők ugyanis jóval több emberrel kerülnek kapcsolatba, ráadásul az orvosokkal, gyógytornászokkal ellentétben jellemzően akkor, amikor a vendég még egészséges, vagy – mivel még nem jelentek meg a tünetek – nem tud arról, hogy beteg lenne. Ha a sportedző megfelelő szaktudással rendelkezik ahhoz, hogy olvasni tudjon az emberi testből (azaz alapszintű mozgásszervi állapotfelmérést végezzen) és az eredmény ismeretében összeállítson egy rehabilitációs edzéstervet, számos problémán képes segíteni, vagy meg tudja előzni a betegségek kialakulását.
Helyettesíti-e a testolvasás az orvosi diagnózist?
Természetesen nem, de nem is ez a célja. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy meglévő betegség esetén az orvosi diagnózisra alapozva jelentősen kiegészíti azt.
Kinek ajánlott a vizsgálat?
Egyszerű a válasz: mindenkinek. Mindazoknak, akik krónikus mozgásszervi problémáktól (derék-vagy nyakfájás, térdproblémák, porckopás, porckorongsérv stb.) szenvednek, valamint azoknak is, akik egyszerűen csak szeretnék megelőzni a mozgásszervi betegségek kialakulását.
Feövenyessy Krisztina
alternatív mozgásterapeuta
a Balance Medical-Fitness Akadémia vezető oktatója
