Relatíve termékeny „publicistának” számítok, és gyakran tartok előadásokat is az ülő életmód gyilkos hatásáról, így a szereplések kapcsán nap mint nap szegezik nekem a kérdést ismerősök, páciensek, hallgatók vagy olvasók: jó, jó, de mégis hogyan üljek helyesen? Nos, ilyenkor sarokba szorított vadnak érzem magam. Hogyan szálljak szembe egymagam egy több évtizedes dogmával (helyes ülés)? Hogyan cáfoljam meg két rövid mondatban (a XXI. század embere ugyanis ennél többet nem hajlandó befogadni) az internetet elárasztó trendi hirdetések, reklámok tömegeinek állításait? Hogyan magyarázzam el azt a végtelenül egyszerű, mégis hihetetlennek tűnő tényt, hogy helyes ülés valójában éppúgy nem létezik, mint ahogy helytelen sem? Hogy nincs az a hipermodern, méregdrága szék, amely önmagában megoldást jelenthet a kínzó nyaki, vagy épp deréktáji problémákra?
Az ember teste a napi 10-12 órás ülés helyett arra teremtődött, hogy az ébrenlét óráiban szinte folyamatos mozgásban legyen. Húzzon, toljon, emeljen, hajoljon, forgasson, azaz változatos, sokirányú terhelés érje. Izmaink, csontjaink, porcaink, inaink, ízületeink a különféle terhelések hatására épülnek, fejlődnek, nőnek vagy erősödnek. Terhelés hiányában szervezetünk feleslegesnek ítéli az adott szövetet, így szép lassan lebontja azt.
Kedvenc példám az űrhajós, aki néhány hónapnyi űrutazás után masszív csontritkulással tér haza, a világűrben ugyanis nincs gravitáció, tehát nem éri terhelés a csontokat. De hasonlóképp említhetném a törött végtagot is. Ki ne tapasztalta volna, hogy néhány hetes gipszrögzítést (azaz mozdulatlanságot) követően a sérült kar vagy láb izmai egész egyszerűen sorvadoznak?
Az ülőmunkával kapcsolatos legfőbb problémát tehát nem a szék (vagy az ülésmód), hanem a tartós mozdulatlanság jelenti. A civilizált ember nap mint nap hosszú órákra belefagy, belemerevedik egy-egy testtartásba, legyen az ülő vagy épp álló pozíció. Bármilyen „helyes” is a testtartása, ha mindennapjait egy adott pozícióban tölti, mindig ugyanazokat az izmokat (és egyéb lágyszöveteket) terheli. A túlterhelt struktúrák feszessé és merevvé válnak, míg a többi, nem használt szövet lassacskán elsorvad. A folyamat eredményeképp test-szerte izomegyensúly megbomlások alakulnak ki, a tartósan feszes izmok pedig krónikus fájdalmat, és – sajnos – mozgásszervi betegségeket (porckopás, meszesedés, porckorongsérv stb.) okoznak. A közhiedelemmel ellentétben tehát a „helyes ülés”, vagy a hirdetésekben szereplő épp aktuális csodaszék bizony édeskevés a fájdalom- és betegségmentes élethez, legalábbis önmagában.
Mégis mit tehetünk, ha helyhez kötött ülő- (vagy álló-) munkát végzünk? Nos, az igazság – ahogy az lenni szokott – most is odaát, azaz az életmódváltásban van. Lehet haragudni a sorsra vagy a hírhozóra (jobb híján rám), felháborodva időhiányra panaszkodni, dacolni vagy épp megsértődni, de meddő és értelmetlen dolog vitába szállni a természettel. Ha szeretnénk megőrizni gerincünk egészségét és elkerülni az állandó kínzó fájdalmat, mai életmódunk mellett nincs más választásunk, mint egy életen át dolgozni az egészségért.
Hogyan is lehet tehát „helyesen ülni”? Úgy, hogy soha nem hagyjuk belemerevedni a testünket egy adott pozícióba. Egy darabig ülünk (labdán, széken, vagy akár a kanapén), majd egy időre felállunk (magasabbra állítva az asztalt vagy megemelve a számítógépet), végül térdepelünk egy kicsit, sőt, ha lehet, sétálgatunk is munka közben. Ne csak az ülő- (vagy térdelő) alkalmatosságot, de az ülés, állás, térdelés módját is váltogassuk minimum 5-10 percenként. Fészkelődjünk, mocorogjunk, nyújtózkodjunk, így elkerülhetjük, hogy mindig ugyanazokat az izmokat terheljük! Mottó: munkavégzés közben az ideális testhelyzet az, amit legközelebb fogsz felvenni.
Mit tehetünk még a helyes ülés mellett a gerinc egészségéért? Minden egyes nap kompenzáljuk a bennünket törvényszerűen érő káros hatásokat, azaz mozgassuk meg azokat az izmokat, lágyrészeket, amelyek a mindennapok során „csendesek”. Húzzunk, toljunk, emeljünk, guggoljunk, másszunk, azaz végezzünk változatos gyakorlatokat minimum napi 30 percen át. Aggodalomra semmi ok, a 30 percbe beleszámít a tempós kutyasétáltatás, a busz utáni loholás, sőt, még az aktív házimunka is. Remek kezdeményezésnek tartom az utcai „edzőtermeket”. Gyakorlatilag minden olyan eszköz megtalálható itt, amely fiziológiásan, értsd természetesen és változatosan edzi testünket. Ugyanakkor legalább heti egy-két alkalommal szükségünk van hosszabb (40-60 perces) folyamatos, a teljes testet átmozgató terhelésre (túrázás, erdei kocogás, esetleg valamilyen gerincbarát csoportos óra stb.) is.
Mindezeken felül - bármilyen furcsán is hangzik - egy egészségtudatos ember számára alapvető, hogy gyógytornász/mozgásterapeuta segítségét kérje. A XXI. században egy „saját” mozgásterapeuta - aki évente egyszer felméri mozgásszerveink állapotát, segít a testtartás javításában, tanácsot ad, hogyan kompenzáljuk a káros terheléseket és összeállít egy akár otthon is végezhető, személyre szabott rövid kompenzációs mozgásprogramot - nem luxus, hanem alapvető emberi szükséglet.
Miért nem szeretik a mozgásterapeuták a youtube-ról lelesett konzerv tornákat? A legtöbb ember könnyen belátja, hogy lúdtalpbetétet vagy fogpótlást méretre kell készíttetni; hogy hasonló betegségre más gyógyszert szed a szomszéd néni és mást a trafikos Pista bácsi; sőt, azt is elfogadja, hogy ha erősödni szeretne, érdemes személyi edző segítségét kérni. Arra azonban még ma is rácsodálkozunk, hogy mozgásszerveink is személyre szabott törődést kívánnak. Más a testfelépítésünk, mások az izmaink, a kötőszövetünk, a mozgásmintáink, más-más káros terhelés éri a testünket nap mint nap, hogyan is létezne tehát univerzális mozgásprogram?
Helyes ülés tehát valójában (legalábbis a szó szoros értelmében) nem létezik. Ideje felébredni és szakítani a naiv ábrándokkal (no és persze a lustasággal:))! Ahogy a szépségért, a boldogságért és a szeretetért, úgy az egészségért is keményen meg kell dolgozni. Nem emelhetjük le konzervként a sarki szupermarket polcáról, de nem vásárolhatjuk meg még súlyos pénzekért sem csodaszék (csodatabletta, csodacsontkovácsolás vagy bármilyen egyéb csodakütyü) formájában.
Feövenyessy Krisztina
mozgásterapeuta
a Balance Gerincközpont vezetője
